Először az erdélyi barátaim által kerültem Rodoszra dolgozni, akik addigra már egy szezont lehúztak kint, így szerencsére nem a teljes ismeretlenbe mentem, kaptam tőlük infókat a szállásról, munkáról és a kinti feelingről.
Az egyetemi kötelező szakmai gyakorlatomat mentem teljesíteni, de olyan jóra sikerült a szezon, hogy azután még 2x visszamentem. A kezdeti csapat időközben pár taggal bővült, néhánnyal csökkent, de ’hálisten’ mindegyik szezonban nagyon jó brigádunk volt, akikkel maximálisan ki tudtuk élvezni a szabadidőt a napi 8 óra munka mellett.
A fő étteremben felszolgálóként reggel és este 4-4 órát dolgoztam, így közte kb. de 11-től du. 5-ig szabad voltam, majd este 9 után újra. Rengeteget voltunk a tengerparton, különböző környékbeli medencéknél chilleztünk, jókat ettünk ittunk (görög gyros, souvlaki, vagy egy finom jeges frappé), „kirándultunk”/felfedeztük a szigetet, kvadoztunk, jetskiztünk, parasailingeztünk, búvárkodtunk és nem utolsó sorban sokat buliztunk is.
Amellett, hogy jó pénzt tudtam félretenni egy olyan extra élményt, izgalmat és tapasztalatot adott, amibe csak akkor részesülhet az ember, ha ’dobbant egy nagyot’ és kilép a komfortzónájából.
Aki úgy dönt, hogy belevág ebbe a kalandba tudnia kell, hogy a szórakozás sok melóval párosul, szóval nem úgy kell elképzelni, mint egy pihentető kis nyaralást, de az hogy életre szóló élményt nyújt, az biztos.
De szavak helyett beszéljenek a képek:
