A Best Seasonnel először tavaly tavasszal találkoztam, amikor Szandi bejött hozzánk az egyik órára.
Rögtön megfogott, habár akkor még úgy voltam vele, hogy ez az egész túl szép, hogy igaz legyen. Viszont minél többet gondolkodtam rajta, annál vonzóbbá vált a lehetőség, így fogtam magam és
jelentkeztem. Az online interjú után pedig már teljesen nyugodt voltam és kezdődhetett a papírmunka.
Őszintén, ez a része egy kicsit döcögős volt, de végül sikerült mindent időben elintézni és már csak
repülőre kellett szállnunk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert 2 szaktársammal együtt utaztam
ki, így egy kicsit könnyebb volt elboldogulni, de kint is segítőkészek és barátságosak voltak.
Mielőtt kimentünk, természetesen volt bennem egy kis félsz, de az első hét után, ahogy kezdtem
beletanulni a munkába és megszokni a kinti életet, teljesen elmúlt és a helyét az öröm vette át. Teljesen
más a mentalitás és az emberek hozzáállása a dolgokhoz, viszont olyan boldognak és szabadnak még
soha nem éreztem magam, mint az alatt a nyár alatt. Rengeteg barátot szereztünk és olyan
kapcsolatokat építettünk ki, amikre a jövőben is számíthatok.
Napi 8 órát dolgoztam, reggel 4-et és este 4-et, így napközben szabadok voltunk. Rengeteget voltunk
lent a parton vagy éppen mentünk be Lindosra egy kicsit. Nagyon jókat ettünk és mivel
felszolgálóként a tematikus éttermekben dolgoztam így számtalan különleges ételt is kipróbálhattam.
Természetesen eljártunk bulizni is, ami néha nagyon is jól sikerült, de munkakezdésre általában már
józanok voltunk. A gyakorlati időszak lejártával úgy döntöttünk az egyik barátnőmmel, hogy
maradunk még pár napot, körbeutazni a szigetet. Ez pedig a legjobb lezárása volt annak a kicsivel
több, mint 3 hónapnak. Tényleg életem egyik legjobb nyara volt, amit soha nem fogok elfelejteni.
